A stílusok mestere (Hoepfner Guido építészete)

Hoepfner Guido (1868–1945)
„Hoepfner Guido építész 1868. augusztus 23-án született Szepesváralján. A lőcsei reáliskola elvégzése után egyetemi tanulmányait 1886-ban a budapesti Műegyetemen kezdte. Budapesten telepedett le. 1891-től mérnök-gyakornokként a MÁV magasépítési részlegénél kezdte pályafutását. Itt tervezte a temesvári vasútállomást és az államvasutak ezredéves kiállítását. 1893-ban megnyerte a szabadkai Szent Rókus r.k. templom pályázatát.
A századforduló táján Hoepfner Hauszmann Alajos műtermében dolgozott a budai királyi vár átépítési és bővítési tervein. Ezért a munkájáért kapta meg Ferenc Józseftől 1906-ban a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. A gyerekek védelméért és az első balatoni gyermekszanatórium építéséért az uralkodó 1912-ben királyi tanácsossá nevezte ki.
A háború után tagja volt többek között a Mérnöki Tanácsnak, az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsnak, 1929-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet alelnöke, 1932-tõl a magyar parlament felsőházi tagja lett. 1945. február 26-án, a második világháború utolsó napjaiban, Budapesten hunyt el.
A legjelentősebb magas-tátrai megrendelései — az ótátrafüredi Grand Hotel a tátralomnici Palota Szálló és a Csorbatói Nagyszálló– az építészeti és urbanisztikai értékek mellett egy új minőségi szintet hoztak magukkal a szállodai szolgáltatások terén. A kivételesség igénye nemcsak a belső berendezés luxusában jelenik meg, hanem a szálloda műszaki felszerelésében is. Az angol befolyás megnyilvánult a villák térbeli alakításában is, pl. a századforduló idejében közkedvelt hallos elrendezésben: Bayer villa-Budapest  József főherceg szálloda – Herkulesfürdő.
A szecesszió késői geometrikus fázisát az ő művében egy budapesti bérház (Krúdy utca 12) és a Viktória Biztosító Társaság palotája (Budapest, Károly körút 3.) képviseli. A geometrikus szecesszió budapesti változata megnyilvánult az Eisele-villa (Budapest , Benczúr utca 46.) külsejében. Ez a tendencia nyilvánult meg a Horánszky utcai bérház díszítésében is.
Hoepfner egész életében figyelemmel követte az építészet fejlődését és nyitott volt az új irányzatok felé; a késői historizmusból kiindulva később különböző szecessziós, ill. funkcionalista épületeket is tervezett.”
Maroš Semančík